ISSN 2676-8933 Online
2026/1. szám
Abstract
Szentes környéke az Alföld más térségeihez hasonlatosan fában egyáltalán nem bővelkedett, az épületek tetőzetének fedésére szolgáló építőanyagok között mégis megtaláljuk a zsindelyt, amely településünkön a 18. században elsősorban az egyházi építészetben tűnt fel. Tanulmányunk az 1780-as évek elejéről származó dokumentumok segítségével igyekszik kísérletet tenni arra vonatkozólag, hogy nyomon kövesse a fa mint építőanyag útját a Felföldről mezővárosunkba, ahol a helyi református templom tetőzetének borítására szolgált. Forrásaink, amelyek a Szentes-Nagytemplomi Református Egyházközség Levéltárában találhatóak meg, gazdag információbázist kínálnak ahhoz, hogy az alkalmazott szállítási technikákat vizsgáljuk, s ezáltal feltárjuk az egymástól eltérő adottságokkal rendelkező régiók közötti gazdasági kapcsolatrendszerek egykori működését.
Az 1919-es magyar-román háború Szentes határában
Dr. Perczel Olivér
Abstract
Az első világháborút lezáró fegyverszünet az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését, egyúttal a Kárpát-medencében több mint 1000 éve fennálló Történelmi Magyarország szétdarabolását is jelentette. Az országot az Antant által létrehozott utódállamok hadseregei fokozatosan elfoglalták. Közülük, a román csapatok térhódítása bizonyult a legnagyobb mértékűnek, akik Erdély és a Tiszántúl megszállása után a dél-dunántúli területeken kívül szinte az ország egészét birtokba vették. Magyarország 1918-1920-as román megszállása hozta el a magyar társadalom számára a háború borzalmait és következményeit, brutális tömeggyilkosságokat, megalázó botozásokat, valamint az ország és a lakosság kifosztását.
A román megszállás a civil lakosságot is érintő fegyveres összecsapásokkal kezdődött és a harcok a Tisza vonalán több hónapon át folytatódtak. A frontvonal közelében élők megtapasztalták a lövedékek tényleges pusztításait, az összedőlő épületek és a felrobbantott hidak látványát. Alábbi tanulmányomban a Tisza déli szakaszán 1919 nyarán lezajlott harci eseményeket mutatom be újonnan előkerült levéltári és múzeumi források valamint korabeli szereplők visszaemlékezéseinek segítségével.
Görögök a Tiszántúlon: a szentesi Haris család története
Harsányi-Horváth Milán
Abstract
A tanulmány a magyarországi görögség egyik jelentős, de mindeddig figyelmen kívül hagyott családjának, a szentesi Haris családnak történetét mutatja be a 18. század közepétől a család 20. század eleji kihalásáig. Bár a Harisok legendás múltja egészen Konstantinápoly elestéig vezet vissza, a dokumentálható családtörténet első ismert alakja a Kozaniból származó Sotirias, míg a szentesi ág magyarországi megalapítója Pál volt, aki a 18. század közepén költözött a városba. Ő és utódai kereskedelmi tevékenységük révén tekintélyes vagyont szereztek, amelynek következtében meghatározó szerepük volt a szentesi ortodox közösség életében és templomának fenntartásában. A család egyes tagjai a 19. század folyamán országosan is kiemelkedő jelentőségű pályát futottak be. János Szentes első rendes orvosaként a helyi közegészségügy fejlesztésében szerzett érdemeket, Sándor és György pedig a fővárosi közigazgatásban, illetve az igazságszolgáltatásban töltött be fontos pozíciókat. Sándor görög főkonzulként is tevékenykedett, halála után pedig testvére, Pál teljesedett ki e tisztségben, aki előmozdította a magyar-görög kapcsolatokat, a görög nyelv oktatását és a görög diaszpóra kulturális támogatását is. Végrendeletében létrehozta az oktatási és tudományos célokat szolgáló Hariseion Alapítványt. A tanulmány mindemelett kitér a család szentesi örökségének, mindenekelőtt a Haris-háznak és annak helyén felépült Haris-bazárnak történetére, a teljesség igényével pedig kitér a családhoz kapcsolódó helyi legendákra is.
2025/3. szám
Abstract
Jelen publikáció Őze Lajos színművész életének korai szakaszát ismerteti meg részletesen.
A szentesi művészről készült 1993-as monográfia (Valachi Anna: Egy színjátékos életei. Hunga-Print Kiadó. Budapest, 1993.) az alkotó gyermekkori éveinél csak a dadogás megjelenését, az avval való egyéni küzdelmeket mutatja be. A családi háttér, Őze korán megjelenő lelki problémáihoz vezető további jelenségek eddig nem voltak feltérképezve. Immáron főként a hozzáférhető levéltári források újabb részleteket nyújtanak az egykori Szentesen született alkotó élettörténetéhez. Nem utolsó sorban köszönet jár Őze Katalinnak,
a ma is élő testvérnek, aki adatközlőként segítette jelen tanulmány részleteinek kidolgozását azzal, hogy eddig ismeretlen történeteket osztott meg bátyjáról és a családról
Koszti Gábor Máté – Dr. habil. Udvarvölgyi Zsolt András
Abstract
Írásunkban egy közkedvelt nagymágocsi kertész-szőlész, Hasszán Károly (1905-1964) életét és munkásságát vázoljuk fel, sajtóforrások és a helyiek emlékezete alapján, majd kitekintünk a családi név eredetére is, amely az oszmán-török hódoltság idejére vezethető vissza, és a mai Nagytétény (Budapest, XXII. kerület) településrészre lokalizálható.
Szabó Erdélyi Gabriella
Abstract
A szecesszió kibontakozásához az első világháborút megelőző békeidőszak nyújtott hátteret. Az irányzat képviselői a századot jellemző ipari forradalom kihívásaira válaszolva az elavult művészi hagyományok ellen és egy természet közelibb életmód érdekében léptek fel. A múlt századforduló központi kérdései az új tervezési esztétika, az új termelési módokhoz igazodó művészi tárgyformálás körül forogtak. A művészeti nyelvnek alkalmassá kellett válni a modern emberi társadalom igényeinek megjelenítésére. Az alkotói érdeklődések középpontjába szükségszerűen a különféle új alakzatok kerültek, amelyek között prioritásba került az ornamentika, különösen a természetből merített növényi formavilág. Egyes változataiban vette fel a szecesszió a nemzeties, népies jelleget, amely hazánkban is széleskörű népszerűségnek örvendett. A paraszti életmód és a magyar népművészeti ornametika üzenete szerencsésen egybe esett a szecesszió „vissza a természethez” felkiáltásával, amely hazánkban a polgári művészet elsődleges megújító forrásává vált
Abstract
Jelen tanulmány az alföldi régió 1945 utáni művészeti életének egy eddig nem igazán kutatott és feltárt szegmensét vizsgálja: a Délalföldi Tárlatok történetét. A Szeged – Hódmezővásárhely – Békéscsaba tengely művészi életét a hatvanas években jellemzően a Nyári, az Őszi és az Alföldi Tárlat határozta meg, melyek „alulról jövő” kezdeményezésként fogták össze a városok és vonzáskörzetük képzőművészeti életét. A Délalföldi Tárlat a Képzőművészek Szövetségének regionális központjának nyomására és szándéka szerint jött létre. Nagyon izgalmas feladat megvizsgálni, hogy milyen identitáskijelölési szándék merülhetett fel a központi művészeti apparátus részéről, hogy milyen hatást gyakorolt a már meglévő művész közösségére, valamint mekkora ellenállást váltott ki a művészekből – művészcsoportokból (vagyis kik maradtak távol) a ma már abszolút ráerőszakoltnak tekinthető Tárlat-sorozat.
2025/1-2. szám
Abstract
„Kincses Kolozsvár” észak-erdélyi szellemi központként több esetben előrébb járt, mint a magyar főváros. Budához és Pesthez képest az európai szinergiák, a művelődéssel szoros kötelékben mozgó művészeti jelenségek az adott korszakokban progresszívebben hatottak Kolozsvárra. A koronázási székhelyek – Székesfehérvár vagy Pozsony és Buda – koncentrált figyelmet tanúsítottak Erdély iránt. Ennek okán különösen az első időkben az építészeti fejlődés mindig folyamatosságot mutatott a városban. Ezt a kontinuitást segítette a terület vonzása, miszerint itáliai, német és szász mesterek munkáival különös elegyet, érzékeny összeképet tudott alkotni magáról Kolozsvár. Az expanzív szellemi erő terjedése így több más művészeti ágat is megérintett és összefogott. A város máig megmaradt értékei tudományokban és más értékközvetítő formákban cáfolhatatlanul megjelennek a nemzeti emlékezetünkben. Jelen publikáció számos eddig megjelent részletkutatási eredmény összefoglalására tesz kísérletet. Emellett megpróbálja mélyíteni a kolozsvári szellemi hagyományok ismeretét az oldalakon keresztül, bízva abban, hogy az összegzésben a fiatalabb magyar és külföldi kutatógeneráció tagjai mind érdekesebb információkat találhatnak majd további munkáikhoz.
Abstract
Tanulmányom a korábban az I. világháború végéig megírt múzeumtörténet folytatása. Ebben az írásban az intézmény történetét a II. világháborús front megérkezéséig mutatom be. Ebben a negyedszázadnyi időben a múzeum több nehézséggel nézett szembe azonban minden gátoló tényező ellenére egy nagy és anyagait a külföldön is jól ismert régészeti múzeummá fejlődött Csallány Gábor vezetése alatt.